Sziasztok, Kedveseim!
Amint lassacskán belefogtam a Wildlowers-re posztolt bejegyzések elmentegésébe, majd letörlésébe, ráakadtam néhány (egész pontosan négy) posztra, melyek nagyon kedvesek a szívemnek, s amiktől nem szívesen válnék meg. Viszont - mivel a fent említett oldalt át tervezem alakítani - semmiképp sem hagyhattam őket ott, ahol voltak, így úgy határoztam, fogom magam, és átpakolom őket új online főhadiszállásomra, vagyis a Teaházra. Mivel a legtöbben valószínűleg már ismeritek a nyégyest, ezen a héten a következő történik. Hétfőn, vagyis ma posztolom az Elena Brame-mel készített interjúmat, ami bár már közel sem aktuális, mind szerintem, mind a Wildflowers olvasói szerint megérdemel egy bejegyzést a weblapon. Kedden és csütörtökön a két, általam kitöltött tag-et (Top5 női karakter, és Ed Sheeran-féle könyvlista) teszem közzé, amik különösen közel állnak a szívemhez, szerdán pedig a szintén nem aktuális Karácsonyi hangjátékra kerítek sort. Pénteken és vasárnap egy-egy újabb, színesebb, érdekesebb bejegyzéssel jelentkezem, így kérve kérlek titeket, viseljetek el, hisz a jövő héten minden normális kerékvágásban folytatódik tovább. No de nem is untatlak tovább, drága Olvasó; következzen a bejegyzés!
Lynne
Elena Brame
(eredeti közzététel dátuma: 2014. 10. 19.)
❝Az én iránytűmet a céljaim alkotják. Ez tart engem egyenesben - tudom az útirányt, s bár még nem tiszta, hogy hány nehézségbe ütközöm az ösvényemen, érzem, merre kell haladnom, és tudom, hogy eljutok oda, ahová szeretnék.❞ - Elena Brame
Először is, szeretnék köszönetet mondani, amiért elvállaltad első interjúalanyom szerepét. Miként érintett a felkérés? Esetleg volt már alkalmad betölteni a kérdezett, avagy kérdező szerepét?
Mint mindenki mást, engem is nagy örömmel tölt el, hogy van, aki kíváncsi rám. Talán ezért is érzem úgy, hogy nekem illene köszönetet mondanom, amiért a blog első alanya lehetek. Hatalmas megtiszteltetés!
Az igazat bevallva, ez az első alkalom, hogy egy “rendes” interjút adok; életem első kérdezz-felelekje csupán öt kérdésből állt, a másodikat pedig duplainterjúként tartom számon. Ettől fügetlenül kifejezetten ismeretes számomra az ilyesmi, hiszen már többször is betöltöttem a riporter szerepét.
Jelenleg egyetlen aktív blogot, név szerint az Iránytű online magazint vezeted, azonban a Mirage & Miracle, valamint Kattogó Klaviatúra oldalak szerkesztőjeként robbantál be a köztudatba, mint Elena Brame. Milyen hatással voltak írásodra, valamint blogspotos karrieredre a következő weblapok?
Ó, a Mirage & Miracle. A mai napig fáj a szívem, ha a blogot övező, kihasználatlan lehetőségekre gondolok. A magas nézettségi ráták ellenére úgy érzem, hogy nem hoztam ki a legtöbbet önmagamból, így talán nem is érdemlem meg a neki köszönhető hírnevemet.
Ó, a Mirage & Miracle. A mai napig fáj a szívem, ha a blogot övező, kihasználatlan lehetőségekre gondolok. A magas nézettségi ráták ellenére úgy érzem, hogy nem hoztam ki a legtöbbet önmagamból, így talán nem is érdemlem meg a neki köszönhető hírnevemet.
A Kattogó Klaviatúra ismét más tészta. Szeretek szervezkedni, rendezni a dolgokat magam körül - ezzel kapcsolatos vágyaimat sikerült kiélnem az oldalon keresztül. Jó hatással volt a stílusomra is, illetve sikerült utat engednem az ötleteim forgatagának; a pozitív visszajelzés már csak a bónusz.
Én úgy látom, hogy karrierem szép lassan ívelt felfelé. A Kattogó Klaviatúra kapcsán többen is megismerték a nevemet, mégsem ennek köszönhetem a mostani népszerűségemet (amennyiben élhetek ezekkel a szavakkal). Látom a fejlődésemet, ahogy a saját, és a bejegyzések formájában közvetített gondolataim megváltoznak. Én voltam a lány, aki a Mirage & Miracle-t vezette, a lány, aki a Kattogó Klaviatúra társszerzője volt, és most mégis más vagyok. Egy vagyok, de az idő múlásával már nem ugyanaz. Visszanézve, jobban szeretem a mostani önmagam; azt hiszem megláttam valami újat a blogolásban, amit eddig nem.
.jpg)
.png)
.png)
.png)