FantasyGirl; írások, hobbik, életfilozófia

DRÁGÁIM...

Jól tudom, rengeteget késtem, de mentségemre szóljon, az elmúlt két hétben közel sem voltam olyan inspirált, mint amilyen lenni szerettem volna; jobban mondva sokkal inkább foglalkoztattak az iskolai projektek, a fotózás, és kisfilm-készítés, mint a blogírás. Bár őszintén sajnálom, ha csalódást okoztam, sajnos nem tudom megígérni, hogy soha többet nem esik majd meg, ennek ellenére viszont minden erőmmel azon vagyok, hogy elfogadható időközönként adjak életjelet magamról.

Ahogy arra már a címből is következtethettetek, a mai napon egy, FantasyGirl-lel készült interjúval jelentkezem, melyet nem szó szerint, de úgy nagyjából ezer éve (na jó, csak néhány hónapja) tervezek, ugyanis a bloggerina irományai majdnem három éve a kedvenceim közé tartoznak. Sőt, a hatalmas olvasótáborral rendelkező írónő napra pontosan egy hete zárta le tizedik blogspotos történetét, a Szakadékot, ami egyel több okot ad arra, hogy épp most publikáljam a kérdéssort. No de - akármennyire imádom is ezeket a kis, bejegyzéseket felvezető szövegeket - nem is rabolom tovább az időtöket; csapjunk mindjárt a lecsóba!

Kellemes olvasást!

Szeretettel, LYNNE

FantasyGirl

❝Mindenki keres valakit. Valakit, aki megérti, aki meghallgatja, akiért rajonghat, akiről írhat. Máskülönben mi értelme az életnek, ha nincs kivel megosztani?❞

- FantasyGirl

[L I N K E K]

BLBY x Better with U x Bármi történjék is x Míg elfelejtelek x Runaways x Szerelemfoszlány x MIAMI x 5SOS-sorozat (Kiszámíthatatlan, Szakadék, Playboy, Szirmok) x POINTLESS

We live & breathe words

Először is had mondjak köszönetet, amiért elvállaltad felkérésemet! Hogy fogadtad az első ezzel kapcsolatos emailemet? Esetleg töltöttél már ki hasonló kérdéssort, avagy készítettel interjút más bloggerinákkal?

Én köszönöm a felkérésedet; nagyon megtisztelő a Teaház első interjúalanyának lenni. Korábban már többször is alkalmam adódott az interjúk ezen oldalán ülni, ám én még sosem készítettem hasonlót másokkal. Úgy hiszem, ahhoz nem is lenne tehetségem.

Jelenleg csupán egyetlen online történetet írsz, azonban előfordult már, hogy egyszerre kettőt frissítgettél. Milyen előnyeit, s milyen hátrányait tapasztaltad az egy időben több különböző regényen való dolgozásnak?

Sőt, ha jól emlékszem, olyan rövid időszak is volt, mikor három blogon tevékenykedtem egyszerre! Ez mégsem nagy szám számomra, hiszen én sosem egy történetet írok párhuzamosan; nem csak a klaviatúrán élem ki az ihletáradatomat, hanem elég gyakran papírt és tollat ragadok. Legalább annyi kézzel írt, befejezett regényem van, mint oldalam. Rájöttem, hogy én az „üresjáratokat” legkönnyebben úgy tudom elkerülni, hogy egyszerre több művön dolgozom. Természetesen óvatosnak kell lenni, nem szabad belegabalyodni a két különböző sztori cselekményszálába, viszont így, ha megakad az ember, ám a másik történetéhez van ihlete, akkor egyik ötlet generálja a másikat.

Mostani regényedben, a Szakadékban a tizedik hosszabb, internetes olvasóközönség elé tárt művedet tisztelhetjük. Milyen érzéseket kelt benned ez a mérföldkő? Blogos jelenléted hajnalán megfordult a fejedben, hogy néhány év múlva ennyi történeted tudhatsz majd magad mögött?

Tizedik? Őszintén eszembe sem jutott, hogy ez éppen ilyen mérvadó számú történet lenne. Főleg mivel a 5 Seconds Of Summer-sorozat egy kaptafára, egy idősíkra épül, így azokat nem is tekintem feltétlen külön regényeknek. Másrészről pedig már rég nem tartom számon, hogy mennyi befejezett történetem van, hiszen azok jelentős részét nem is osztom meg a nagyérdeművel, így felmerülne az a probléma, hogy mégis melyiket számoljam bele ebbe a felsorolásba.

Blogos jelenlétem kezdetén pedig eszemben sem volt ilyesmi. Először a blog.hu szerverére azért töltöttem fel az írásomat, hogy a legjobb barátnőm így könnyebben elolvashassa, blogspotos pályafutásom elején pedig még egyáltalán nem terveztem előre, nem gondolkodtam későbbi blogokban, bár történetötleteim mindig is voltak és vannak is. Legtermékenyebb írói éveimet valóban a középiskola középső két évében éltem meg, de a kérdésedre válaszolva, nem, korábban nem gondoltam volna, hogy ennyi publikált történet lesz a hátam mögött.

Folyamatban lévő történeted platformja mellett egy második blogot is üzemeltetsz, melyen elsősorban novelláid, rövidebb irományaid kapnak helyet egy két személyes bejegyzéssel, blogajánlóval és könyvkritikával tűzdelve.

Az általános blogom – ahogyan utalni szoktam rá – egy vegyes tárháza mindannak, aminek nincs köze a független történeteimhez. Eleinte nem akartam ilyen oldalt nyitni, de ahogyan gyűltek a novelláim, így vált átláthatóvá a rendszer. Nem mutatok túl nagy aktivitást rajta, bár manapság az olvasási kihívás kapcsán „kivégzett” regényekről olvashatják a véleményemet az odatévedők.

A Runaways címet viselő blogregény keretében Miss Sunshine-nal működtél együtt. Mennyiben tért el a páros munka az egyénitől; milyen nehézségeket kellett leküzdenetek, és az alkotói folyamat mely részén könnyített egy társíró jelenléte?

Nagyon pozitív élmény volt Miss Sunshine-nal együtt írni. Nagyszerűen kiegészítettük egymást, hamar megtaláltuk a közös ritmusunkat, ami valószínűleg annak is köszönhető, hogy régóta ismerjük egymást. Visszagondolva nem is emlékszem különösebb nehézségekre, hacsak az nem számít annak, hogy a szereplők megfelelő „színészeit” csak keservesen találtuk meg. Mivel akkortájt is több történetet írtam, mindig jól esett a tudat, hogy ha befejeztem egy fejezetet, akkor nem „félretettem” a művet, hanem csak átadtam a partneremnek, emellett az átolvasásnál is sokat jelent, ha nem magad rágod át a sorokat, hiszen egy külső szemlélő azokat a hibákat is észreveszi, amiket te nem. Hiszem, hogy két ember ötletbázisa csak dobni tud egy alapsztorin, viszont természetesen kompromisszumokat kell kötni. Az biztos, hogy nem mernék akárkivel közös történetbe kezdeni, de hamarosan megnyílik Szerecsendióval közös blogunk, a POINTLESS, amin már néhány hónapja szorgosan dolgozunk. Szerencsére vele is nagyon egy hullámhosszon vagyunk, ami szerintem az alapja a jó közös munkának.

One Direction, Christopher, 5 Seconds of Summer; már számtalan regényt, novellát, és egyéb szösszenetet írtál az említett előadók főszereplésével, ugyanakkor rengeteg saját kútfődből kipattant ötletedet is megvalósítottad. Személy szerint mely témát preferálod? A fanfiction-írást, avagy az önnön agyszüleményeid legépelését?

Számtalannak nem nevezném, de tényleg sokat írtam ezekről a híres-hírhedt egyénekről. Úgy hiszem, hogy mind a fanfictionnek, mind a saját történetnek meg van a maga bája és szépsége, de ha mindenképpen választanom kellene, gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy a teljes mértékben általam kitalált történetek közelebb állnak a szívemhez; egy-egy hírességgel való munka azonban mégis mindig újabb és újabb kihívást jelent. „Kapott alapanyaggal” dolgozni kreativitást igényel, és ilyenkor ügyelnünk kell, nehogy sablonkaraktereket alkossunk. Sajnos tisztában vagyok vele, hogy a fentebb említett énekes és a zenekarok tagjai túl tökéletesre vannak formázva a történeteimben, ámde jól esik néha azt gondolni, hogy léteznek ilyenek. Saját karakter tekintetében már nincs megkötve a kezünk, szárnyalhat a fantáziánk, amit nagyon élvezek. Szeretem, ha a karaktereim, az ő céljaik és vágyaik formálják a cselekményt és nem fordítva, bár olykor tényleg egy-egy esemény alakít az emberen. Ezekben az esetekben úgy érzem, jobban el sikerül kapnom a reális emberábrázolásokat, viszont belátom és megértem azt is, hogy sokakat ennek ellenére sem érdekelnek a nem-fanfictionjeim. Én mindkét műfajban szívesen, örömmel alkotok.

Történeteiden keresztül számos különböző hellyel megismerkedhetünk; egyes történeteid Londonban, míg mások az ausztrál Sydney-ben, a dán Dragørban, vagy épp Miami és New York városaiban játszódtak. Örömödet leled az utazgatásban? Te magad jártál már az említett helyeken, vagy a Google segítségével barangoltad be őket?

Szeretem a kihívásokat. Minden írásomban keresek valami újat, legyen szó friss írásstílusról, addigiaktól teljesen eltérő karakterről vagy más helyszínről. Nem szeretek sokáig ugyanazon a csonton rágódni, ráadásul nagyon nagy híve vagyok az anyaggyűjtésnek, és élvezem, hogy böngészés közben mennyi új információt találok egy-egy helyről. Talán ezért is szerettem annyira Dragørról írni, hiszen azelőtt még csak nem is hallottam róla, viszont mióta megírtam azt a történetet ismerősként üdvözölném a kisvárost. Egyébként nem vagyok nagy utazó, az említett helyek közül egyedül a 9 és ¾-ik vágány otthonához látogattam el, s oda is csak nemrégiben, viszont a Míg elfelejtelekben a Garda-tó környékén barangoltunk, ahol valóban jártam is, és kellemes volt saját, kézzel fogható emlékekből kiépíteni az utat a szereplőim számára.

Eddigi műveid műfajok és témák széles spektrumát tükrözik. írtál már akciódús, pörgős regényt, egy-két könnyed kötetet, valamint komoly hangvételű történeteket, s csupán egy közös pont köti őket össze; a legtöbb szösszenetedben jelen lévő romantikus szál. Minek köszönhető, hogy a történeteidben ez az egyedüli állandó jelenség? Tervezel esetleg olyan hosszabb lélegzetű művet, melynek főszereplőjére nem talál rá a szerelem?

Mindenki keres valakit. Valakit, aki megérti, aki meghallgatja, akiért rajonghat, akiről írhat. Máskülönben mi értelme az életnek, ha nincs kivel megosztani? Személy szerint nagyon kevés olyan történettel találkoztam, ami ne boncolgatta volna a szerelem-témát. Nem véletlen, hogy az irodalom két „legelcsépeltebb” témája a halál és a szerelem; e kettő mindenkit foglalkoztat, köztük engem is, és vessetek rám köveket, de húszhoz közelítve nincs olyan regényötletem, melyben ne bontakozna ki valamilyen gyengédebb érzelem.

Julianna, Melody, az Artenton lányok, Marianne, Allie, Emmy, Elinore, Hannah és Lindy. Tíz színes, gyönyörűen kidolgozott női karakter, akiket szinte egy világ választ el egymástól. Honnan szerzel inspirációt hasonlóan egyedi szereplők megalkotásához? Volt már példa arra, hogy egy – a mindennapi életed részét képző – személyre alapoztál egy történetedben megjelenő fő-, netán mellékszereplőt?

Örülök, hogy így vélekedsz, bár nem tudok teljesen egyet érteni; az legalábbis biztos, hogy nem választja el e lányokat egy világ, hiszen számtalan hasonlóság felfedezhető köztük. Az emancipált női jellem visszatérő jellegzetessége a történeteimnek, mert ezzel szeretném megmutatni az olvasóimnak, hogy nőként sem kell meghunyászkodnunk sem a szerelemben, sem az életben. A főhősnők megalkotását a véletlenre, az ihletre bízom, és ha kialakul az a bizonyos központi góc ami köré már építhető a karakter, akkor megragadom a lehetőséget. Nyilván semmi sem lett volna a Better wih U-ból, ha nem akarom megörökíteni a táncosok lemondásait vagy a Szerelemfoszlányokból, ha nem hallanánk nap mint nap tinédzseranyákról, mégis többször nyúlók „átlagosabb” felszínhez is, így például Lily-vel rengetegen azonosulhatnak, de Lindy önbizalom-hiánya is sokunkban megvan. Szánt szándékkal ritkán mintázok egy-egy szereplőt valós emberről, de ha mégis, akkor a mellékszereplőkbe szoktam belecsempészni az adott személy ilyen-olyan vonásait.

Több szereplődnek is akadnak fiatalabb, vagy épp idősebb testvérei, és nagy hangsúlyt fektetsz a családi kapcsolatokra. Neked, kedves FantasyGirl, mit jelent a család? Vannak esetleg testvéreid, s tapasztalatból írsz, vagy a képzeletedre hagyatkozol?

A család a biztos alap. A ház, amit nem visz el a szél a viharban. A kapaszkodó, amiért sötétben nyúlsz. Régebben nem gondoltam magamat családcentrikusnak, de mióta az egyetem okán ingázom a kötelezettségeim helyszíne és az otthonom közt, rá kellett jönnöm, hogy nagyon is az vagyok. Ha nem vagyok otthon, hiányzik a családom, köztük például a két húgom, akiknél jobb testvéreket nem is kívánhatnék.

Honnan ered a blogírói álneved? Miért pont a FantasyGirl-re esett a választásod annak idején?

12 éves voltam, mikor kitaláltam ezt a nevet. Akkor kellett informatika óra keretében Google-fiókot létrehozni, és ez volt az első, ami eszembe jutott, mert sokan azt mondták akkortájt, hogy nagy fantáziám van. Azóta pedig lusta voltam megváltoztatni.

Akadnak esetleg fióktörténeteid? Mi alapján döntöd el, hogy méltó-e egy-egy regényed a publikálásra?

Ó, nagyon sok! A már említett papír alapú regényeim mellett akad egy teljesen kész regényem is a tárolómon. Ezt még nem döntöttem el, hogy felteszem-e blogra, hisz akkor mindenképp át kellene dolgoznom. Esetemben pedig a méltó talán nem is a jó szó, hiszen ha ki kellene választanom azokat a történeteimet, melyekre a legbüszkébb vagyok, a top 5-ben már biztos nem egy olyan akadna, ami nincs fent blogon. A kérdés, amit leginkább felteszek ilyenkor magamnak a mellett, hogy elég jó-e az adott sztori, az, hogy „meg merem-e mutatni magamból ezt a darabot?”.

Hatalmas olvasótáborral rendelkezel; több százan követték és követik múltbéli és frissítés alatt álló oldalaidat. Milyen érzéssel tölt el, hogy ennyien kíváncsiak a munkáidra?

Hihetetlen és leírhatatlan. Persze a Be Loved By You sikere óta sosem sikerült ugyanazt az olvasószámot magam mellé gyűjtenem, de a szívem mélyén nem is bánom. Egy idő után stresszes annyi embernek megfelelni, no meg azt is tudom, hogy a feliratkozás hihetetlen számai közel sem mutatják meg azt, hogy valójában hányan olvassák a történetemet, de akkor is hatalmas értékek köszönnek vissza a világhálón, nap mint nap. Szerencsésnek tartom magam, és igazán megtisztelőnek gondolom, hogy ennyi ember áldozza rám az idejét. Igyekszek úgy írni, hogy ne csalódjanak! 

Ha jól tudom, az ideji tanévben kezdted az egyetemet. Miként tartod egyensúlyban a tanulást, az írást, és a magánéleted?

Az érettségi időszaka jó próba volt az egyetem viszontagságos szemeszteréhez. A jó időbeosztás és az elhatározás itt is kulcsfontosságú, legalábbis nekem eddig bevált. Ugyan az otthonom és a főváros közti állandó utazás sok időmet elveszi, ezen alkalmak esélyt adnak az ihletszerzésre, az elmélyülésre, olvasásra és írásra is, ha éppen nem akad tanulnivaló.

Milyen hobbijaid vannak az íráson kívül? Mi érdekel, mivel töltöd a szabadidődet?

Mondhatnék itt nagyon cifra hobbikat, de valójában az írást és az olvasást tekintem annak, e mellett pedig jó néhány sorozat is rabul ejtett, azokat követem nyomon. Szabadidőmben szívesen társasozok a családommal, töltök időt a kutyusommal vagy éppen apránként kísérletezgetek a konyhában. Emellett nagyon nyitott vagyok a művészetre: lenyűgöz az építészet, szívesen járok színházba és gyengém a művészettörténet.

Egy régebbi oldalad felületén említetted, hogy gyermekkori álmod híres íróvá válni. Jelenlegi tanulmányaid mennyiben segítenék elő ezen célod elérését? Esetleg próbálkoztál már könyvkiadással?

De még mennyire gyerekkori; 9 éves voltam csupán, mikor az első fogalmazás házi feladatom után elhatároztam, hogy belőlem bizony olyan híres író lesz, mint J. K. Rowlingból! Most már nem vagyok ennyire naiv, tudom, hogy nem leszek az. Tényleg igazi, elérhetetlennek tűnő álmom, hogy megjelenjen egy regényem, s az csak ráadás lenne, ha még megfizetnének azért, amit ingyen is szívesen csinálok. Humán irányba semmiképp sem szerettem volna továbbtanulni, mert nem akartam, hogy belémsujkolják „hogyan kell” írni, és egyébként is szerettem a reáltárgyakat, ezért ennek megfelelően jelentkeztem egyetemre. Mindez persze nem gátolt meg abban, hogy az egyik évi Aranymosásra beküldjem egy regényemet; már az első rostán kiestem. Fájt, de ha az élet citromot ad, limonádét kell belőle csinálni. Nem adom fel.

Hogyan látod magad mához tíz évre? Miket szeretnél elérni ezen idő alatt?

Nem vagyok médium, fogalmam sincs, mi lesz velem 10 év múlva. Az egyetemen túl leszek, remélhetőleg lesz egy biztos megélhetést biztosító munkám, talán már a családalapításon is gondolkozni fogok. Lehet, hogy itt leszek, lehet, hogy otthon, lehet, hogy egészen máshol. Mindez a jövő zenéje, s én csak remélni merem, hogy az utam jó felé visz.

Apropó, jövő. Az elmúlt hónapokban rengeteg számos írópalánta hagyta el az online világ ezen csücskét, mondván, hogy kiöregedtek a blogolásból, vagy épp megunták azt. Te mit gondolsz, meddig boldogítod majd ezt a közösséget jelenléteddel?

Ha nem ismernélek jobban, azt hinném, ezzel szeretnéd felhívni a figyelmemet arra, hogy túl régóta rontom már itt a levegőt… Viccet félretéve, nem vettem észre, hogy rohamosan megcsappant volna a bloggerinák száma, mindenesetre az ő dolguk, hogy mit találnak fontosnak az életükben. A 5SOS-sorozat előtt én is úgy gondoltam, hogy a két blogom befejeztével egy időre búcsút intek a netes világ ezen zugának, ám az ihlet jött, és nem lehetett megállítani. Most úgy néz ki, hogy nagyjából egy évig még biztosan itt leszek. Hogy azután mi lesz, még magam sem tudom.

A történeteiden keresztül már volt alkalmunk megismerkedni pozitív, ámbár összetett világképeddel, én azonban kíváncsi vagyok; mi az a mottó, vagy idézet, ami szerint élsz, vagy ami legjobban összefoglalja nézeteidet?

Két, lényegében ugyanarra utaló saját gondolat képezi a személyes „hitvallásomat”: Fölösleges félni a sötétben, csak meg kell találni a villanykapcsolót! illetve Minden alkonyatot hajnal követ.

Végezetül, mit tanácsolnál bloggertársaidnak, vagy azoknak, akik nemrégiben kezdtek el bele-belekóstolgatni az írás világába?

A legfontosabb szerintem, hogy alázattal csináld, amit csinálsz. Ha ez megvan, és Te magad szereted is, amit csinálsz, akkor mindegy más mit mond, ne foglalkozz vele! Ne elvárások vagy mások miatt írj, hanem magad miatt. Ha a szíved egy szelete benne van, máris elmondhatod, hogy nem végeztél félmunkát.

Még egyszer köszönöm, hogy időt szántál az interjúmra. További kellemes telet és sikeres tanévet kívánok neked; élvezd ki az esetleges havazást, a forró teát, olvasgass, engedd szabadjára a fantáziád! Őszintén remélem, hogy eléred a kitűzött céljaid, és még tízszer ennyi blogregényt (no meg talán egy-két papír alapút is) olvashatunk majd a tolladból.

Köszönöm az interjút és a jókívánságokat! Hasonló jókat kívánok neked és a blogodnak is!

. . . . . . . . . . . .

Hagyj nyomot magad után!

olvastál már FANTASYGIRLtől?

ha igen, mely története áll legközelebb a szívedhez?

mi képezi a TE életfilozófiád?

hogy tetszett az kérdéssor?

esetleg van olyan bloggerina, akivel szívesen olvasnál interjút itt, a Teaházon?